A nyolc kalligráfiai alapvonás (eiji happō, 永字八法)
Az alábbi ábrán japán elnevezések szerepelnek, melyek nagyjából megfelelnek a kínai, eredeti kiejtésnek. Most pedig következzenek az alapvonások jellegzetességei:
1. Soku, 側
- Ferde, lejtő vonal.
- Általában tennek, azaz pontnak, kis vonásnak nevezik.
- Ez a vízcsepp formájú vonás a kiindulópontja minden vonásnak.
- Igazából három mozdulatból áll.
- Mindig az ábrán látható szögben, ferdén kell elhelyezni az ecsetet.
2. Roku, 勒
- Vízszintes vonal.
- Ismertebb nevén yokukaku.
- Egyenes, függőleges vonal.
- Ismertebb nevén tatekaku.
- Hane, azaz ugrás néven ismert. Nem szabad elkapkodni. Ezt tartják az egyik legnehezebb vonásnak.
- Ostor az egyik jelentése.
- Nagy energiával viszonylag gyorsan írjuk, közben jobb felé emeljük.
- Seprés - oldalra lefelé húzzuk a vonalat.
- Japánban általában hidariharainak nevezik.
- Határozottan kezdjük, majd húzzuk bal felé gyorsítás nélkül, egyenletes sebességgel haladjunk, lassan csökkentve az energiát, és húzzuk felfelé az ecsetet, hogy a végén elvékonyodjon az vonás, közben az ecset szőrszálai pedig összeálljanak. A mozdulat folytatódik a levegőben, miután az ecset elhagyta a papírt.
- Csípés, koppintás - nagy energiával kezdjük föntről.
- Lendületesen írjuk. Japánban mijikai harai néven is ismert.
8. Taku, 磔
- Nyújtást jelent - föntről lefelé, jobb oldalra nyújtjuk.
- Migiharainak, azaz jobbra söprésnek hívják.
- Fokozatosan kell növelni a beleadott energiát, miközben jobbra lefelé húzzuk az ecsetet. Majd legszélesebb pontján megállunk, egy kis szünet, és négy ütemre oldalra húzva elvékonyítjuk.
Forrás: http://h-shorakukai.blogspot.hu/ (megtekintve: 2013. 01. 26.)
http://en.wikipedia.org/wiki/Eight_Principles_of_Yong (megtekintve: 2013. 01. 26.)
http://en.wikipedia.org/wiki/Eight_Principles_of_Yong (megtekintve: 2013. 01. 26.)